Hagyományos gyümölcsösök Magyarországon

Azokat a gyümölcstermő helyeket, ahol különböző korú és változatos faj- és fajta-összetételű, kevésbé szabályos rendbe telepített, nem intenzíven művelt gyümölcsfák vannak, hagyományos gyümölcsösöknek tekintjük. Ezek egyaránt lehetnek kertek, szőlőhegyi gyümölcsösök, legelők, temetők, útmenti gyümölcsfasorok, szántóföldi mezsgyék, stb., de ide tartoznak a folyók menti gátakon belül fennmaradt ártéri gyümölcsösök is.

Ezekben a gyümölcsösökben a leggyakoribb faj a szilva, s mellette számos alma, körte, cseresznye, dió, stb.  található. A hagyományos gyümölcsösökben található fajták főként tájfajták (pl. Sóvári és Batul almák) és történelmi változatok. A régi fajtákat a 19. század végéig meglehetős bőségben és rendszerességgel termesztették.

A gyümölcsösökben nem használtak semmilyen vegyszert. A fák alatti gyepet kaszálták, vagy legeltették.

Az 1920-as évektől a hagyományos gyümölcsösök jelentősen veszítettek gazdasági értékükből, hiszen a gyümölcspiaci kínálat nagy részét nagyüzemi körülmények közt, új fajták és új termesztéstechnológiák alkalmazásával állították elő. Később azonban a gyümölcsök piaca erőteljesen csökkent, s gazdasági érdekeltség híján a fák gondozása is elmaradt.

Az utóbbi 50 évben a hagyományos gyümölcsösök jelentős részét felhagyták -a ház körüli kertek kivételével-. Az öreg fákat kivágták, vagy felégették a területet, vagy a kertek egyszerűen bebozótosodtak.

Némelyiküket még üdülőhelyként, vagy hétvégi telekként használják, ahol a tulajdonosok megőrizték az öreg gyümölcsfákat, de a legtöbb ilyen gyümölcsöst a természetes szukcesszió különböző stádiuma jellemzi.

A legtöbb szórványgyümölcsös elhanyagolt állapotban van. Az alját nem művelik, a fák elöregedtek. Hasznosításuk turisztikai céllal egyáltalán nem valósult meg, a gyümölcsök a helyi lakosok ellátását szolgálják.

Jelentős szerepük van a civil kezdeményezéseknek és a Nemzeti Parkoknak a szórványgyümölcsösök megőrzésében. Felméréseket végeznek, rendbe teszik a területet, a veszélyeztetett fákat leszaporítják, tanösvényeket létesítenek.

Tanszékünk több gyűjtőutat indított a régi (elsősorban alma) fajták fellelésére a nem Magyarországhoz tartozó Kárpátaljai területekre. Ukrajnában (Visk környékén) a szórványgyümölcsösökben nem ritka a 100 éves fa sem.  A térállás nagy, a területet kaszálónak vagy legelőnek használják. Növényvédelemre nincs pénz, így a gyümölcs bio. Erdélyben, a Székelyföldön főleg házikertekben vannak régi fajták, az emberek még nagy tudással rendelkeznek róluk.