Hagyományos gyümölcsösök Lengyelországban
Lengyelországban a hagyományos gyümölcsösök a 11. századig vezethetők vissza. Ekkor bencés szerzetesek érkeztek Lengyelországba, akik a gyümölcsfák kezdeti fajtáit hozták magukkal. A mezőgazdaság központja a Krakkó közelében levő bencés kolostor lett a dél-lengyelországi Tyniec-ben. A kolostor apátja, aki „száz falu apátja” volt, sok földet birtokolt, ahol a papok alma és körtefákat ültettek, amelyek akkortól fogva elterjedtek Mazúriában és Poroszföldön (Közép- és Észak-Lengyelország területén).
Hamarosan a többi kolostorban, kastélyban és uradalomban, valamint a paraszti gazdaságokban is gyümölcsös kerteket hoztak létre. Így kezdődött a magas törzsű fák elterjedése a lengyel vidék házi és hagyományos gyümölcsöseiben. Fejlődésük különösen felgyorsult a 18., 19. és részben a 20. században. Abban az időben a lengyel vidéki tájképet a virágzó gyümölcsfák jellemezték. A gyümölcsfeldolgozás a kulináris szokások jelentős részévé vált.
Kereskedelmi gyümölcsösök új fajtákkal
A 20. század második fele az USA-ból importált új fajtákat termesztő kereskedelmi gyümölcsösök kezdetét jelzi. A gazdák az állam bátorításával és új fajták hozzáférhetővé tételével sok régi gyümölcsöst kivágtak azért, hogy azokat sűrűn ültetett középerős növésű, betegségeknek jobban kitett fákkal váltsák ki.
Ennek következtében ma Lengyelországban kétféle hagyományos gyümölcsös létezik: az 1950 előtt létesített gyümölcsösök a 18. és 19. században termesztett fajtákkal (amelyeknek a gyümölcsét ritkán fertőzik betegségek) és azok a gyümölcsösök, amelyekben az 1960-as években bevezetett fajtákat ültették el.
Az 1970-es években számos régi fajtát tartalmazó génbankot hoztak létre tudományos intézményekben: Arborétum Bolestraszyce-ben (Dél-Lengyelország); Gyömölcsös- és Dísznövénykutató Intézet Skierniewice-ben (Közép-Lengyelország); a Lengyel Tudományos Akadémia Botanikus Kertje Powsinban, Varsó közelében.
A régi fajták védelmére és fejlesztésére vonatkozó első kezdeményezések a 21. század elején környezetvédő NGO-k részéről történtek. Számos ilyen projekt fut egész Lengyelországban. Hangsúlyozzák a hagyományos gyümölcsösök jelentőségét az ökoszisztémára, tanítják a gazdákat arra, hogyan kell gondozni a régi gyümölcsösöket és hogyan kell újakat betelepíteni régi fajtákkal. Ezen kívül régi fajtáknak alakítottak ki faiskolákat és a hagyományos gyümölcsfeldolgozást is újból bevezették.
Kifejlesztettek egy támogatási modellt a hagyományos gyümölcsösre, amely több tucat magas törzsű fából áll (különböző fajúak), széles sorokba, tág tőállásba ültetve, többnyire természetes koronával. Az ilyen gyümölcsösök tulajdonosa agrár-környezeti program keretén belül támogatásért folyamodhat a fák megőrzése érdekében ( akár 500 EUR/ha/év).
A Mezőgazdasági Minisztérium tervei szerint 2013-ig több mint 25000 gyümölcsös, ami az összes meglevő gyümölcsös kis százalékát jelenti, kap ebből a támogatásból. Már kb. tíz éve a törvény lehetővé teszi a korábban termesztett fajták újratermesztését. Azonban a régi fajták, a gondozásukkal kapcsolatos ismeretek, valamint a helyi feldolgozásokra vonatkozó lengyel törvények hiánya súlyos akadálya az új hagyományos gyümölcsösök létrehozásának.
Növekvő érdeklődés a régi fajták iránt
Az elmúlt években az NGO-k és a tudományos intézetek munkája felkeltették az emberek érdeklődését a régi fajták ültetése iránt. A fogyasztó részéről az egészség iránti érdeklődés növelte az ilyen fajták termelésére irányuló igényt. A lengyel dzsem-, gyümölcslé-, kompót- és likőr receptekben a régi fajtákat nem lehet semmivel behelyettesíteni. Új trendek is megfigyelhetők: hagyományos gyümölcsösöket olyan helyeken létesítenek, ahol a környezettudatosság jelentősebb – az agrár-turizmusra, biogazdálkodásra koncentráló gazdaságokban, olyan gazdaságokban, amelyeket olyan emberek vásároltak meg, akik értékelik a táj szépségét és vidékre költöznek. A gazda házának közelében levő gyümölcsös tradíciója is él még. Amikor olyan neveket említünk, mint Kosztela (az alma, amit a híres királynő, Marysieńka kedvelt), az emberek emlékeznek a régi lengyel alma illatára és ízére.
A lengyel vidéki tájkép gazdag és sokféleség jellemzi a lengyel mezőgazdaság szerkezete miatt. Ennek fontos részei a hagyományos gyümölcsösök, és ismét fontos részévé válhatnak a lengyel gazda és a helyi termelők jövedelmének.
