A hagyományos gyümölcsösök múltja és jelene Franciaországban: a családi termesztés és a szervezett PDO között

A korai 1960-as években, a hagyományos gyümölcskertészet csúcskorszakában Franciaország rendelkezett Európa legtöbb, egymillió hektárnyi extenzív gyümölcskertészetével. Ma ez 146.000 hektár. Az 1929-es mezőgazdasági felmérés segít abban, hogy elképzeljük azt a területet, amelyeken valamikor hagyományos gyümölcsösök terültek el: 100 millió alma és körtefa volt bennük. (lásd 1. sz. ábra) 

Az 1929-es gazdaságszerkezeti felmérés hagyományos gyümölcsfákra vonatkozó adatok

A mezőgazdaság 1960 és 1990 közötti intenzívvé válásának következtében bekövetkező gyors csökkenés ellenére a hagyományos almakertek még mindig központi szerepet játszanak egyes állattenyésztő területeken, mint pl. Alsó-Normandiában.

A hazai fogyasztás, ami 1929-ben a boralma és a körtefák csaknem felére vonatkozott, továbbra is magas maradt, különösen a boralma (2008-ban 51 %). Annak ellenére, hogy ennek a termelésnek a gazdasági értéke széleskörű csökkenést mutat, az almabor és a calvados készítés értéke még mindig 260 millió eurót tesz ki, ami nagyrészt a meglévő “Eredetvédettségnek” köszönhető (Ciders, Perry, Calvados, Pommeau, Kirsch).

2002: 146,000 hektár 5 millió fával

1960-2000 között a hagyományos gyümölcsösök száma nagymértékben csökkent és területének 85 %-át elvesztette. 2002-ben a francia hagyományos gyümölcsösök 146,000 hektár területet foglaltak el és kb. 5 millió gyümölcsfa volt rajtuk, ezzel az UAA 0.5%-át téve ki. Normandiában 11 000 gazdaságban még mindig termesztenek almát bortermelés céljából.

1,260,000 hl almabor készítéséhez csak 340,000 tonna almát szüretelnek (2 liter jut évente egy lakosra, ebből egy litert el is fogyaszt) és a 18500 hektoliter calvadoshoz (1 liter 70 %-os alkoholhoz 14 l almabor szükséges). A PDO-n 110 000 hl almabort termelnek, ebből 17 % kommersz almabor. Az almalé termelés aránya nagyon alacsony.

A direct marketing gazdasági érdek

Ma a hagyományos gyümölcsösökre, melyeknek 70%-a Normandiában található, főleg boralma (cider) fajták jellemzők (90% alma 10% körtéhez kötve), de még mindig találhatunk néhány szilvafákból álló gyümölcsöst Elzászban és Lorraine-ben és egy cseresznyés kertet  Fougerolles-ban a “Kirsch” előállításához. Szintén maradt néhány gyümölcsöskert a hegyvidékeken. PDO-termékeket főleg Normandiában, Bretagne-ban, Sarthe-ban és Mayenne-ben állítanak elő és a hagyományos gyümölcsösök már jobban beintegrálódtak a PDO szabályokba (1 ha minimum és legalább 50 % intenzív gyümölcsös. A gazdaságban való előállítás és a direkt marketing gazdasági érdek. Az olyan biotermékeket mint az almalé, még fejleszteni kell.

A hagyományos gyümölcsösök különösen értékesek környezetvédelmi és tájképi szerepük miatt és a veszélyeztetett példányok szempontjából is fontosak. Elszászban 35 fészekrakó madárfajt számoltak meg, amelyből 10 csak ezekben a gyümölcsösökben található. A madarak fele nyaktekercs, zöld fakopáncs, veréb, seregély és barázdabillegető. A szilváskertek Franche-Comté-ban számos nyaktekercsnek, rozsda farkúnak és gébicsnek adnak otthont – itt 41 fajtát figyeltek meg. Franciaország hagyományos gyümölcsöseiben 75 madárfajt figyeltek meg. A Normandiában összehasonlított hagyományos és intenzív gyümölcsösökben található megfigyelt fajok száma azt mutatja, hogy a hagyományos kertekben 58 faj él, míg az intenzív gyümölcskertekben 25.

Fenntartható mezőgazdaság

A francia mezőgazdaságra jótékonyan hatnak a hagyományos gyümölcsösök, mivel hozzájárulnak a tájkép változatosságához és a különböző területek felismerhetőségéhez.

A hagyományos gyümölcsösök a fenntartható mezőgazdaság archetípusai: kis befektetés és alacsony környezetterhelés, ugyanakkor eredményes, jó minőségű termékek. Ennek a rendszernek a jótékony hatását mára elismerik Franciaországban az Európai Unió kölcsönös megfeleltetési szabályainak megfelelően és az agrár-környezeti intézkedésekben az ide vonatkozó kifizetéseknél. A hagyományos gyümölcsösöket az ökológiai infrastruktúra részének tekintik (kölcsönös megfeleltetés, magas környezetvédelmi érték, Zöld és Kék Hálózat) és gazdagítják a magas természeti értékű termőföldet. Tájképértéküknek köszönhetően tejtermékek és Normandia ”eladásában” is felhasználják azokat.

A hagyományos gyümölcsösök jövője nagyban függ attól, milyen mértékben fogyasztják termékeiket. Ezért prioritása van az almalé és az almabor fogyasztás növelésének és ezen italok fiatal generációk körében való népszerűvé tételének.