Hagyományos gyümölcsösök helyzete Németországban

Bár a spontán, nem ember által termesztett, vadon nőtt gyümölcsösök nyomai a Krisztus előtti 4500-as évekig visszamenően megtalálhatók, az első speciális változatok a rómaiak gyarmatosítása következtében érkeztek Németországba. A gyümölcsfákat a római villák kertjeinek közelébe ültették, ám a folyamatos barbár népvándorlások idején a kultúrnövény változatok több évszázadra eltűntek.

A korai középkor idején, a 6. században a német törzsek szigorú törvényeket hoztak annak érdekében, hogy megvédjék a gyümölcsfákat és kikényszerítsék azok ültetését. Több település, pl. Apfelbach, Apfelstetten, Eppelheim, Nussdorf stb. nevét az almakultúra hatására kapta. A monostoroknak is erős hatása volt a gyümölcsök terjesztésére és  a gyümölcskertészkedés megőrzésére. Az emberek a gyümölcsöket önellátásuk megerősítésére használták.

A tradicionális gyümölcsösök csak a 16. század után kezdtek népszerűvé válni, nem csak az önellátás, hanem a feldolgozás és egyéb gazdasági funkciók miatt is.

Ennek következtében a tájképet egyre inkább a gyümölcsösök uralták nem csak a falvak közelében, hanem távoli mezőgazdasági területeken, a tábla és településhatárokon, az ösvények mentén, az utcákon és a fasorokban is.

Gyümölcsök a gyarapodó lakosság számára

Az iparosítás kezdetén a hagyományos gyümölcsösöket más régiókban is használták, főleg azért, hogy a növekvő lakosság számára szükséges gyümölcs-szükségletet fedezzék.1930-ig a magas törzsű fákból álló  hagyományos gyümölcsösöket legnagyobb kiterjedésükben a paraszti mezőgazdaság alakította ki. A családi gazdaságnak szüksége volt a Grünfutter  nevű almára és az egyszerű alma (standard tree) is még mindig népszerű volt, bár alacsony almafák már azelőtt is léteztek.

A 20. sz. közepére a magas törzsű fa eltűnt és helyére lépett a középmagas törzsű fa és még a modern oszlopos fa is. A hagyományos gyümölcskertészkedést már nem tartották gazdaságosnak többé. 1950 és 1970 között néhány almakultúra vidéken, mint például a Konstanz-i tó régiójában, vagy az „Altes Land” területén, Hamburg közelében a magas törzsű fákat teljesen eltávolították azért, hogy helyükre kis gyümölcsfákat ültessenek. A kivágások okai között megtalálható még számos infrastrukturális intézkedés, mint például az utcák meghosszabbítása, a lakóterületek kiterjedése. Az iparosított mezőgazdaság, amely csupán csak gyümölcsöt termeszt, nem tart igényt a Grünfutter alma analóg termesztésére ugyanazon a földterületen.

1980-tól az NGO-k, mint például a Naturschutzbund Deutschland e.V. (NABU) és később a Grüne Liga Thüringen e.V., elsőként Németországban elkötelezettséget érez aziránt, hogy megőrizze a meglévő fajtákat és újra ültesse a régi gyümölcsfákat. Növekedett az igény aziránt, hogy megvédjék ezt az ökológiai és esztétikai biotópot.

A hagyományos gyümölcsös a mai napig is veszélyben van, de a hanyatlás csökkent. Azonban gyakran a meglévő hagyományos gyümölcsösök kezelése és a róluk való gondoskodás nem megfelelő. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan eltűnnek a hagyományosan művelt földek és felváltják őket a füves- vagy a bozótos területek.